Szundaram... ,-)

A hindu hagyományban Gorakhnathot Maha-jógiként (nagy jógiként) tisztelik. Egyike volt a kilenc szentnek (Navnath) abban a kilenc mesterből álló spirituális vonalban, amelynek legelső, közvetlen tanítója maga Shiva volt. A hagiográfiák (szentéletrajzok) olyan személyként írják le, aki az idő törvényein kívül állt, és a különböző korszakokban jelent meg a Földön.

Nem egyetlen konkrét metafizikai elméletet vagy egyetlen Igazságot hangsúlyozott, hanem azt, hogy az igazság elfogulatlan keresése az ember egyetlen értékes és természetes célja. Gorakhnath a jógát, a spirituális fegyelmet és egy megvilágosodott mester útmutatását tartotta a szamádhi (megvilágosodás) és a spirituális felszabadulás elérésének eszközekēnt.

SCYTIA DNA-KORREKCIŌS VISSZAFEJTĒSE

 Belőlük alakult ki az úgynevezett Andronovói kultúra, majd később (a vaskorban) azok az iráni nyelvű lovasnomád népek, akiket a történelemből jól ismerünk:

- Szkíták (szittyák)

- Szarmaták

- Alánok

Tehát a Sintashta-emberek közvetlen biológiai és kulturális utódai (akik még mindig hordozták az R1a-Z93-as genetikai vonalat és az indo-iráni nyelvet) ott maradtak az Urál déli előterében és a kaszpi-szty

eppén.

(Az Ugorok is a Káma és az Urál folyók mentén, pontosan ezekkel a helyben maradt, addigra már szkíta-szarmata-alán népelemekkel találkoztak kēsõbb)

Ez a videō egy lenyűgöző, több tudományágat (régészetet, nyelvészetet és genetikát) összekötő elemzés az Urál-hegység déli sztyeppéin virágzó Sintashta-kultúráról, különösen annak leghíresebb központjáról, Arkaimról, valamint a védikus kultúrával és az indoeurópai vándorlással való kapcsolatáról.

Részleteiben a következő kulcsfontosságú fejezetekre és bizonyítékokra tagolódik a narratíva:

 1. A szanszkrit folyónevek rejtélye Oroszországban

   A történet az Európa és Ázsia határán fekvő Urál-vidék különös folyóneveivel indít. Olyan nevek találhatók itt, amelyeknek nincs helyi jelentésük, viszont tökéletesen lefordíthatók az ókori India szent nyelvén, szanszkritul:

   Kama: A szanszkrit szerelemistene.

   Siva: Siva, a hinduizmus egyik legfőbb istensége.

   Moksha: Megszabadulás az újjászületés körforgásából (szamszára).

   Arya/Aria: Nemes.

   A nyelvészek szerint ezek a nevek egy ősrégi indo-iráni nyelv nyomai, amelyek régebbiek, mint a ma ott élő népek.

 2. A sarkvidéki/északi elmélet úttörői

   A szöveg bemutatja azt a két kutatót, akik a fősodor elutasítása ellenére is keresték az összefüggést Észak-Európa és India között:

   Bal Gangadhar Tilak (1903): Indiai tudós, aki a Rigvéda (a legősibb szanszkrit szöveg) elemzése során észrevette, hogy egyes szakaszok olyan természeti jelenségeket írnak le (hónapokig tartó sötétség, a horizontot le nem bukva megkerülő nap), amelyek nem Indiára, hanem a messzi északra jellemzőek. Megírta A védák sarki hazája című művét.

   Szvetlana Zsarnyikova: Szovjet etnográfus, aki szisztematikusan átfésülte Észak-Oroszország földrajzi neveit, és több száz szanszkrit gyökerű helynevet (köztük Indra nevű folyókat és Rama tavakat) talált. A fősodorbeli régészet kezdetben túl spekulatívnak tartotta a munkáját.

 3. Arkaim felfedezése és mérnöki csodája (1987)

   1987-ben a déli Urál-sztyeppén egy víztározó építése során végzett légi fotózás két hatalmas, concentricus gyűrűt mutatott ki a földben. A régészek versenyt futottak az idővel az elárasztás előtt, és amit találtak, az leállította a gátépítést: egy 4000 éves, bronzkori várost, amelyet Arkaimnak neveztek el.

   Tervezettség: A 160 méter átmérőjű, agyaggal bevont fa- és földfalakon belül rönkökkel leburkolt körkörös utcák húzódtak, alattuk pedig fejlett vízelvezető csatornarendszer működött.

   A termodinamikus kemencék: Kivétel nélkül minden egyes házban állt egy kohászati kemence, amelyet egy föld alatti csatornán keresztül közvetlenül a ház saját kútjával kötöttek össze. A hideg kútvíz feletti levegő áramlása (fújtatók nélkül, a tiszta termodinamika elvén) 1200–1500 °C-os hőmérsékletet biztosított, ami elég volt a bronzöntéshez a sztyeppe közepén.

   A felfedezés hírére a peresztrojka idején tiltakozó levelek árasztották el a Szovjetunió Központi Bizottságát, így a beruházást leállították, a területet pedig védetté nyilvánították.

 4. Mindennapi élet és társadalom

   A környéken azóta több mint 20 hasonló körkörös települést találtak (a "Városok földje"). A leletek alapján az arkaimiak:

   Magas termetű, világos bőrű és szemű emberek voltak.

   Rétegzett társadalomban éltek: harcosok, kohászok, pásztorok és földművesek alkották a közösséget (ami kísértetiesen hasonlít a későbbi védikus társadalmi tagozódásra).

   Marhahúst, birkát, tejet, sajtot és folyami halat ettek.

   A gyermekeket teljes rituális tisztelettel, útravaló étellel és miniatűr játékaikkal (apró agyagedényekkel, csontból készült fogathám-alkatrészekkel) temették el, jelezve, hogy születésüktől fogva a klán teljes jogú tagjai voltak.

 5. A szent tűz és a csillagászat

   Agni előképe: Minden olvasztás előtt ételt és állatcsontokat dobtak a tűzbe áldozatként. Ez a rituális szent tűz – mint a híd ember és isten között – megegyezik a Rigvédában leírt tűzoltárokkal, és a tűzisten, Agni későbbi kultuszának alapja.

   A város mint obszervatórium: Arkaim központjában egy ceremoniális tér állt. A város falaiban és elrendezésében 18 asztrofizikai igazodási pontot igazoltak. Eszközök és lencsék nélkül, pusztán a falak nyílásai és a horizont dombjai segítségével a papok percre pontosan meg tudták határozni a nyári napforduló beálltát.

 6. A harci szekerek és a modern ló bölcsője

   A legősibb küllős kerekek: A sírokban találták meg a világ legkorábbi ismert, küllős kerekekkel ellátott harci szekereit, amelyek i. e. 2026-ból származnak (korábbiak, mint a mezopotámiai leletek). A könnyű, gyors szekereket tüskés zablákkal (psalia) irányították, lehetővé téve a ló egykezes kontrollját teljes vágta közben.

   A lógenetika forradalma: 2021-es DNS-kutatások kimutatták, hogy a világ összes modern háziasított lova a Sintashta-emberek által tenyésztett vonalból származik. Ők szelektálták ki azokat a genetikai mutációkat, amelyek csökkentették a ló stresszreakcióját (ZFPM1 gén – nyugodtabbak maradtak a csata zajában) és megerősítették a gerincüket (GSDMC gén – jobban bírták a súlyt).

 7. A város rituális felégetése és a migráció öröksége

   Arkaim nagyjából 150–200 évig létezett. Miután a kohászat miatt kivágták az erdőket és felélték a legelőket, a lakók nem egyszerűen elhagyták a várost: minden ingóságukat összecsomagolták, majd száraz rőzsét, szalmát és nyírfakérget halmoztak a falakhoz, és a várost rituálisan, egyszerre több ponton meggyújtva porig égették. Emberi maradványokat nem találtak a falakon belül; a várost visszaadták a szent elemnek, a tűznek.

   A lakosság dél felé vándorolt Közép-Ázsián át Iránba és Észak-Indiába, magukkal víve a harci szekereiket, a tűz rítusait és a nyelvüket.

Összegzés és Genetika

A Sintashta csontvázakból kinyert DNS-minták kimutatták az R1a-Z93 haplocsoportot. Ez a genetikai marker ma a legmarkánsabban az észak-indiai felső kasztok (különösen a brahmin papok), valamint Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Irán lakossága körében mutatható ki.

A szöveg konklúziója szerint a sztyeppei vándorok rituáléi és kultúrája közvetlenül hozzájárultak a Rigvéda és az iráni Aveszta megszületéséhez. Bár maguk a Sintashta-emberek is korábbi európai kultúrákból (Zsinórdíszes kerámia, Jamnaja-kultúra) származtak, az Urál folyói – a Kama, a Siva és a Moksha – máig őrzik az emléküket, mert az utánuk érkező népek megtartották a folyók ősi, szanszkrit gyökerű neveit.

JĒ :) ...

Hāt Julianus Bharātnak is Igaza volt,

Meg Kõrösinek is.... (Meg Turānak is)

Meg a Kēzainak is :)

(Meg hogy a SakhyaFilizōfia valojaban SzkitaFilozofia, annak a gyanītāsOMnak is :)

// Nade ez mā' közel GõgFrekvencia :))....

P.cs.